Legújabb bejegyzések

  • Márványszobor

    Pilinszkynek Vakon addig bámulok, míg kék szemem homályos pillantása át nem tör a márványon, amibe faragtak. Testem merev, de bőröm alatt zsibongnak gondolataim, az anyag  mozdulatlanságra kényszerít, de én  kilépek mégis, és járok valahogy, és látok is, nehezen szokom a napfényt, cikcakkok vibrálnak a periférián, egyik lábam a másik elé helyezem, már erdőben sétálok, minden…

    Olvasd tovább!

  • Félek

    Vágyom rád. Hogy mennyire, nem írja le dal, próza, vers. Görccsé válik egész lényem, jelige sem oldja fel, ujjam a távcsövemre zárul, mellyel közös léghajónkból téged kereslek, kutatlak, lemészárolt házak között nyugtatótól burjánzó növények törnek az ég felé, nem tudom, hol bujkálsz,  melyik tövében vertél tanyát. Mélyen hallgat a világ, te irkálsz, felhőlélekből lóg a…

    Olvasd tovább!

  • A tánc öröme

    Látod, a tánc öröme libben a fák közt, és felüdíti lelkünket a táj, hallod, a szoknyám selyme szerelmet susog füledbe ma is, érzed, az illatom csiklandja orrod, annál  fogva vezetlek, átsuhanunk a mezőn, mintha az árnyékunk magunk volnánk, s játszik lépeinkkel a tünde fény. B.Hargitai Margaréta

    Olvasd tovább!

  • Az álombeli jövő

    Faludy Györgynek Nem kell félni tőle. Az éjszaka elleplez. Álmodban a jövő majd tiszta és bátor lesz. Fekete végtelen sorban jönnek a madarak, sűrű hóesésben vércsíkba markolnak,  vér köti össze őket, egy vérből valók, körülöttük árnyak, velük lopódzkodók. Emberi maradványok, leképeződések, zörgő hóesésben titkon keringőznek, egykor hóangyalok voltak, most holttestek nyomai,  egy mérges, bús háború…

    Olvasd tovább!

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el