B. Hargitai Margaréta oldala
“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt!”
Antoine de Saint-Exupéry
Az olthatatlan vágy bennem már ég.
Mind a tanításban, mind az írás során ezt a néha megzabolázhatatlan, néha megszelídített tüzet érzem, s szeretném továbbadni.
Ha van alkalmas eszközöd, mécsesed, lámpásod, gyere, vigyél belőle magaddal.
Összegyűjtöttem különböző szövegeimet, alkotásaimat, ideértve szakmai munkáimat, verseimet, novelláimat és még néhány egyéb gondolatot – szellemi fények, szentjánosbogarak, pislákoló csillagok.
Szívből remélem, hogy hasznosnak, inspirálónak, elgondolkodtatónak vagy szívmelengetőnek találod őket!
Ha tetszenek az írásaim, kérlek, oszd meg őket másokkal!
A fény, a megszelídített tűz terjedjen, világítson, világosítson, melegítsen.
Pilinszkynek Vakon addig bámulok, míg kék szemem homályos pillantása át nem tör a márványon, amibe faragtak. Testem merev, de bőröm alatt zsibongnak gondolataim, az anyag mozdulatlanságra kényszerít, de én kilépek mégis, és járok valahogy, és látok is, nehezen szokom a napfényt, cikcakkok vibrálnak a periférián, egyik lábam a másik elé helyezem, már erdőben sétálok, minden…
Vágyom rád. Hogy mennyire, nem írja le dal, próza, vers. Görccsé válik egész lényem, jelige sem oldja fel, ujjam a távcsövemre zárul, mellyel közös léghajónkból téged kereslek, kutatlak, lemészárolt házak között nyugtatótól burjánzó növények törnek az ég felé, nem tudom, hol bujkálsz, melyik tövében vertél tanyát. Mélyen hallgat a világ, te irkálsz, felhőlélekből lóg a…
Látod, a tánc öröme libben a fák közt, és felüdíti lelkünket a táj, hallod, a szoknyám selyme szerelmet susog füledbe ma is, érzed, az illatom csiklandja orrod, annál fogva vezetlek, átsuhanunk a mezőn, mintha az árnyékunk magunk volnánk, s játszik lépeinkkel a tünde fény. B.Hargitai Margaréta
Faludy Györgynek Nem kell félni tőle. Az éjszaka elleplez. Álmodban a jövő majd tiszta és bátor lesz. Fekete végtelen sorban jönnek a madarak, sűrű hóesésben vércsíkba markolnak, vér köti össze őket, egy vérből valók, körülöttük árnyak, velük lopódzkodók. Emberi maradványok, leképeződések, zörgő hóesésben titkon keringőznek, egykor hóangyalok voltak, most holttestek nyomai, egy mérges, bús háború…