Magaslaton állok,
hogy kerültem ide,
nem tudom,
álmunkban gyakran
előfordul, hogy egyszer csak
ott vagyunk valahol,
mondjuk egy magaslaton,
szétnézek, ott a világ,
én itt állok,
kezemben a kulcsa,
a világon egy kulcslyuk
alakú földrész várja a
beleillő kulcsot,
hogy végre nyissa ki
valaki, akár én,
vagy lehetsz te is,
csak nyissa ki valaki,
fejtse meg a titkokat,
a háborúkét,
a globális felmelegedését,
a mesterséges intelligenciáét,
a kvantumelméleteket
és a mikrobiológiát,
a teológiát és a
pszichológiát,
hogy végre mindenhol
és mindenkor
harmónia legyen;
én próbálkozom,
de túl messze van
tőlem ez a világ,
azt hiszem, ehhez
egyedül kevés vagyok.
B. Hargitai Margaréta