én nem tudom, mi a szerelem

Jenei Gyulának

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de olvastam róla sokat, és kerestem is,

mert akkor még hittem a költőknek, íróknak

elhittem nekik, hogy létezik,

sőt jó, nélküle élni sem érdemes.

de nem tudtam, 

merre, s hogy milyen lehet.

Így végül is nem is sejtettem, hogy

mit is keresek.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

először azt gondoltam, fel kell nőni hozzá,

de van aki már gyerekként átéli, 

nem is muszáj teljesen megokosodni,

meg aztán a legostobább is átéli –

vagy fordítva, hisz ostobává tesz, ha átéled,

azt is mondják, hogy ez nem észkérdés

inkább szív.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de valamikor azt hittem, 

hogy ez egy olyan dolog, ami mindent megváltoztat,

nem csak azt, aki átéli,

hanem az egész világot körülötte,

de az egész világ épp olyan

mint volt, akkor hát lehet, hogy

igazán senki sem szerelmes.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

azt hittem, szavakba önthető, de 

valaki azt mondja, hogy amikor

szerelmes lesz, torkára forr az összes szó,

kimondhatatlanná válik mindaz, 

ami belesűrűsödik a szívbe,

mintha azért nem tudna megformálódni,

mert felvette a szív alakját

a szavakból álló massza, és

azt tölti ki egészen, 

így nem szabadul ki a világba,

egyszerűen képtelen megszületni.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de régen azt képzeltem, talán egy regény,

méghozzá egy olyan, aminek jó a vége,

ahol a sorok között is állandóan

ott lebeg a boldogan éltek, amíg

meg nem haltak, és amikor kiolvastad,

és a könyvet becsukva

hátradőlsz, a szemed előtt

lejátszódik a történet végtelenítve a szereplők

boldog jövőjében.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de sokáig azt gondoltam,

nélküle értelmetlen az élet.

Olyan sok vers, történet szól róla,

hogy elhittem, ekörül forog a világ.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de valamikor elhittem, hogy 

létezik az örök szerelem. 

Mostanában egyre többen állítják

hogy az egész csak kémia,

hormonok játéka, illatvonzalom,

nincs benne mágia, varázslat,

hacsak annyi nem, amennyi a

teremtésben egykor.

Én nem tudom mi a szerelem,

mert vannak manipulátorok,

akik összezavarják az emberek

fejét és szívét, és elhitetik,

hogy a birtoklás a szerelem 

velejárója, és a függés természetes.

Én nem tudom, mi a szerelem,

de azt is hallottam már, hogy a szerelem

döntés, és ez pedig teljesen ellentmond

annak, amit korábban olvastam

róla azokban a könyveken, ott inkább

sorsszerűség volt, és mindenképp

szívügy, ezek szerint pedig

akarati dolog, ha szerelmes akarok

lenni, akkor az leszek, mert

vonz a másik személye.

Én nem tudom, mi a szerelem,

azt mondják, a férfiak nem tudják

megkülönböztetni a szextől,

a nők pedig a gyöngésdégtől,

én nem tudom egyikkel sem

azonosítani.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

de minek annyit írni róla,

amikor azt sem tudjuk,

mi az.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

például jó, amikor valaki kedves

bókokkal és ajándékokkal halmoz,

vagy élete végéig velem akar lenni,

de nem szerelem.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

csak azt tudom, hogy a szabadsághoz

nincs köze.

Nem is volt. De ha lett is volna,

egyre kevésbé lehet.

A szerelmet költők találták ki,

egykori dalnokok, trubadúrok.

Boldogtalan, nyüzüge lovagok, harcra képtelenek,

akik a karukkal képtelenek voltak bizonyítani,

hát a tollukkal és lantjukkal felfegyverkezve

igyekeztek visszaszerezni valamit

a hölgyek figyelméből, s mikor

rádöbbentek, hogy milyen jól működik,

ez lett a stratégiájuk.

Attila is, szegény! annyira komolyan vette,

úgy éhezte, mint falat kenyeret,

bár tudjuk, nem jutott abból se

annyi, hogy jóllakhatott volna vele.

Én nem tudom, mi a szerelem,

de néha elnézem a fiatalokat tavasszal,

és megsejtem, hogy mindaz,

amit abba a sok könyvbe leírtak,

egy ember életében pár pillanatig

érvényes lehet.

Amikor Attilánkat tanítom,

mindig megkérdezem a diákokat,

melyik gondolatával tudnak azonosulni,

de egyre kevésbé értik, Sándort még

hetedikben csak-csak, heves ugyanis,

Lőrincnél teljesen ledobják a láncot nyolcadikban,

az önzés felháborító,

de Attila sóvárgása teljesen felfoghatatlan

számukra.

Én nem tudom, mi a szerelem, 

minden elolvasott könyvben,

minden elolvasott versben

megragadtam egy pillanatra

ezt az illékony csodát, és

nem tudom, hogy valóban ott

volt-e, és megtapasztaltam,

vagy csak a fénye által megvilágított

valóságot vettem észre

a mélysötét, kitapinthatatlan

világban.

JENEI GYULA: KUTYADAL c. versének parafrázisa

B. Hargitai Margaréta