A növények napja

Eljön a nap, a növények napja,

a fehér kis nyuszi kibújik odújából,

vígan ugrándozik a tobzódó folyondárok között,

az ajtók és ablakok kinyílnak,

ki- és beszalad rajtuk a sok futónövény,

szövevényessé rajzolják a bolygót,

a fák az égig érnek majd, és egy

feketerigó az egyik alsó ágra bújik a 

vörösvércse elől, a vízinövények 

elburjánzanak, meg sem villannak 

az aranyszínű naphalak, a szürke

szamár ki sem látszik a méteres fűből,

és minden zöld, zöld, zöld.

Mit mondasz akkor, te kis lusta gyermek,

aki ágyadból sem szeretsz kimászni,

szemed sem veszed le a technika

és tudomány legújabb vívmányairól,

olyan színeket látsz, amik talán

nincsenek is, ha a növények napján

megszűnik minden légszennyezés,

vízszennyezés és talajszennyezés,

és elalszik az elektromosság,

és elalszanak a gépek, a tieid is,

mit mondasz akkor, te szegény gyermek,

lesz-e még szó, ami kifejez,

vagy csak nézel, nézel,

és nem fogsz tudni eligazodni

a színek, az állatok, 

a zöldek és a növények keszekusza világában?

B. Hargitai Margaréta