Néha alig találom magam, úgy beléd olvadtam
gondolataimmal egyre sárguló lapjaidon.
Kinyitlak és tükörré válsz, érzem tenyeremben
száraz, szikár valódat, te is érzékeled akaratlan
hidegségemet. Húzhatnék kesztyűt, de a jóban-
rosszban alatt azt is értem, hogy
vagyok amilyen vagyok, s te is olyan vagy, amilyen.
Olyan vagy, amilyennek megismertelek, megszerettelek.
Száraz, szikár, titkos örömöket rejtő, meglepetéssel
teli filozofikus költemény, melyet megértenem
az örökkévalóság is kevés.
B. Hargitai Margaréta